 |
Az 1977-es földrengéskor történt. A földrengés előtti percekben anyám valamit a kályhán kavargatott. Apám, és én már mezítláb és félig levetkőzve a lefekvéshez készülődtünk. Egyszer csak váratlanul elkezdett mozogni a ház. Apám elordította magát: - Földrengés! -, és azzal úgy ahogy volt kiugrott az udvarra. Én sem voltam rest, nagy gyorsasággal utána ugrottam. Március eleje lévén nem volt valami szőlőérlelő meleg. Vártuk, hogy anyám is jöjjön, de már szinte végetért a földrengés, amikor két pár cipővel megjelent az ajtóban és utánunk kiabált: - Gyertek vissza és húzzatok cipőt, mert meghűltök. - Erre apám visszakiáltott: - Nem kell, mert ha addig tart, amíg meghűlünk, akkor már csak papra lesz szükségünk és nem cipőre.Állítólag Bukarestben történt, hogy az egyedül élő 80 éves süket bácsika földrengés után átment a szomszédba és megkérdezte: - Nálatok volt földrengés, mert nálam volt.
Bula érezvén a földrengést felkapta az 5 éves fiát és kidobta a X-ik emeletről az ablakon.
- Repülj fiam, mert te sólyom vagy, én is jövök utánad a lakásunkkal.
Béci
| |
